Ma szeretnék megosztani veletek valamit, ami nagyon aggaszt. Nem tudom elfogadni azoknak az embereknek a véleményét, akik megengedhetik maguknak, hogy idős korukban újraházasodjanak vagy megházasodjanak. Véleményem szerint a házasságnak a szerelmen kell alapulnia, és milyen szerelemről beszélhetünk 60 évesen? A szüleim 30 évesen házasodtak össze. Történt, hogy éppen a karrierjükön gondolkodtak.
De szilárd talajon alapítottak családot. Apa és anya 30 évig éltek együtt. Nemrég halt meg az apám. A férjemmel úgy döntöttünk, hogy befogadjuk édesanyámat. Hogy őszinte legyek, nagy szükségünk volt a segítségre, a gyerekeknek gondozásra volt szükségük, és egész nap dolgoztunk. Emellett nem akartam egyedül hagyni anyámat. Nagyon jól kijöttünk egymással. A férjem tiszteli az édesanyámat, és soha nem volt még csak jele sem a konfliktusnak.
A gyerekek nem tudták elképzelni magukat a nagymamájuk nélkül. Egyszer édesanyám meglepett azzal a döntésével, hogy részt vesz egy idős és magányos embereknek szentelt rendezvényen. Nem értettem, miért olyan nagy a sürgés-forgás, hiszen nemrég lett özvegy. De hallgattam, és nem fejeztem ki a véleményemet. Boldogan, ragyogva tért haza a rendezvényről, és azt mondta, hogy sok új barátra talált, akikkel tudott kommunikálni.
Nekem az volt a benyomásom, hogy nem beszéltünk egymással… De aztán úgy döntött, hogy teljesen lenyűgöz, és azt mondta, hogy minden csütörtökön részt fog venni ezeken a találkozókon. A fiam úszásoktatásáról volt szó. Most pedig azokon a napokon szabadságot kellett kivennem a munkából. Ezek a találkozók egyre jobban kezdtek idegesíteni.
Egy nap hazajött, és azt mondta, hogy beszélget egy férfival, akibe úgy tűnik, szerelmes. De még egy év sem telt el azóta, hogy apám meghalt! Nem tudtam ezt megérteni és elfogadni, és titkon reméltem, hogy hamarosan vége lesz ennek az egésznek. De tévedtem. Néhány héttel később anyám közölte velem a közelgő házasságának hírét. Házasság? 60 évesen?! Az anyakönyvi hivatalban?! Most viccel velem? Nem tudtam elhinni. Látva a reakciómat, úgy döntött, hogy elhagyja a házunkat. Most már az unokái sem érdekelték. Már régóta nem tartottuk a kapcsolatot.
Nagyon megsértődtem, és nem tudom rávenni magam, hogy felhívjam és beszéljek vele. Minden házimunkát rám hagyott, jól tudva, hogy heti 6 napot dolgozom! A minap közölték velem, hogy az esküvő mégiscsak megtörtént. Most már egyáltalán nem kívánom látni vagy beszélni vele. De a barátom szerint tévedek. Meg tudná mondani, hogy mit tegyek ebben a helyzetben?
