Lina egyedül ült a tőle szokatlan csendben és ürességben. A gyerekek mind elmentek a dolgukra. A munkanapok még gyorsan teltek a kollégákkal való kommunikációnak és a házimunkának köszönhetően, de a hétvégék… Lenya férje talált magának elfoglaltságot: horgászni ment, fát vágott, takarította a pajtát, Linának pedig nem volt más dolga, mint főzni. Hamarosan eladnák a malacot, és csak egy macska maradna. Abban a reményben, hogy lefoglalja magát, elment a boltba kenyeret venni, bár a házban már minden megvolt. “Talán hoztak valami finomat” – gondolta. A ház melletti kerítés alatt mozgolódást vett észre, odament, és csendesen tapsolt. Egy négy év körüli gyerek ült ott, bizonytalanul:
Egy lány vagy egy fiú, koszosan, valaki más válláról a térdéig lógó ruhákkal, mezítelen lábán galóca. Késő ősz volt. Lina odalépett a gyermekhez, és kérdezgetni kezdte. Kiderült, hogy egy Nika nevű lányról van szó, aki a közelben lakik. A játékkutyáját sétáltatta. Lina meghívta a lányt a házába, és jutalomfalatot adott neki és a “kutyának”. A lányt zavarba hozta a gyermek megjelenése, és elhatározta, hogy gondoskodik róla. Nika nagyon boldog volt és beleegyezett. Otthon Nika megmosta és megfésülte a haját. Amíg ő készülődött, Lina megterítette a teaasztalt. A lány bejött a konyhába, csillogó szemmel, ijedt tekintettel: nézte a tál levest, a teát, a süteményeket, majd Linát. – “Ez az enyém?” – kérdezte a lány meglepetten. – “Igen, ennem kell valamit! És itt egy csont a kutyádnak!” – Lina átnyújtott a lánynak egy kis csirkecsontot. A lány odacsúsztatta a csontot a “kutyának”, leült az asztalhoz, és úgy evett, mintha már régen nem evett volna. Evés közben Lina az élete részleteiről faggatta a lányt. Kiderült, hogy az édesanyja alkoholmérgezésben halt meg. Őt és az apját nemfizetés miatt kirúgták a lakásukból, és az elhunyt nagymamája házába költöztek. A férfi megparancsolta a lánynak, hogy “ne legyen útban”, amíg ő “új anyát” keres. -Szóval akkor megyek ki sétálni Ancharral, amikor valaki hazajön. Tina ezen felháborodott, és azon tűnődött, vajon hová néz a gyámhatóság.
Hogyan lehetséges ez? Leültette a kislányt a nappaliban, bekapcsolta a rajzfilmeket, és felment a padlásra a gyerekruhákért. Amikor visszatért, látta, hogy Nika elaludt. Nem ébresztette fel. Amikor felébredt, Lina újra megetette, felöltöztette, és felajánlotta, hogy hazakíséri. A lány meglepődött, és csodálattal és hálával nézett Linára. A lány elbúcsúzott tőle, és azt mondta neki, hogy látogassa meg gyakrabban, mert unatkozik. És ha nem volt otthon, akkor várjon a verandán.
Amikor Lina hazaért, régi játékokat és édességet tett a verandára a lánynak. Lina a szomszédoktól megtudta, hogy Myka Nina Nyikolajevna unokája. A ház már régóta üresen állt. Nemrég beköltözött egy munkanélküli férfi, aki nem hajlandó munkát találni. Kis részmunkaidős munkából él, és minden pénzét italra költi.
A szomszédok már többször hívták a rendőrséget a kiabálása és a hangoskodás miatt. Közömbös volt a lánya sorsa iránt. Lina megkérte a férjét, hogy adja vissza neki Nikát. Nika apja csak kiabált, és egyszer még azt is mondta, hogy 1.000.000-é*a lányát, majd megtiltotta, hogy a gyerek kommunikáljon Linával, és bezárta otthonába. Lina férje támogatta feleségét, és minden lehetséges módon próbált segíteni neki: a gyámhatósághoz fordult, írt egy kérelmet, hogy vegye át a lány felügyeletét, de csak választ kapott: “A lány az apjával él, menjen el! Ne tedd tönkre a családot! Figyelmeztették, hogy tartsa magát távol a lánytól. Ellenkező esetben azzal vádolnák, hogy egészségtelenül érdeklődik a gyermek iránt. Lina nagyon aggódott, állandóan a gyerekre gondolt.
Hideg tél volt. Nika házát nem fűtötték. Lina a vécéablakon keresztül szokta viselni Nika ruháit. Amikor az apja meglátta az új ruháit, eladta őket, és a pénzt piára költötte. Lina kétségbeesésében elhatározta, hogy félretesz egy kis pénzt, hogy felfogadjon egy jó ügyvédet. Egy nap kopogtattak az ajtaján: egy félmeztelen gyermek állt a küszöbön, aki elájult Lina karjaiban. Nem tudta, mit tegyen, de nem telefonálhatott: elvinnék a kislányt. Lina férje felhívta a szomszédját, egy orvost.
A lány szörnyű állapotban volt: mezítláb, lába véres és sovány. Hirtelen egy pillanatra kinyitotta a szemét, és alig szólalt meg: “Lina néni, kérlek… ne adj oda neki…” Egy szomszéd megvizsgálta a lányt, és azt mondta, hogy ki kell hívni a rendőrséget. Nem volt normális, hogy egy gyerek télen, éjszaka, félmeztelenül elszökjön otthonról – ez nem volt normális. Lina félt, hogy Nikát elveszik tőlük, de az orvos megnyugtatta, hogy minden bizonyítéka és alapja megvan arra, hogy megfossza az embertelen apát a szülői jogaitól.
“Nem fog menni” – mondta a lány, aki épp akkor ébredt fel – “Miért?” “A nagybátyám otthon volt, ittak… leszúrta az apámat. Betörtem az ablakot, és elszaladtam rajta keresztül. A nagybátyám utol akart érni, de én gyors voltam, mert józan voltam… – mondta a lány nyugodtan és higgadtan. Lina odasietett a gyerekhez, és szorosan megölelte. Két év telt el. Niki érkezésével a ház ismét megtelt örömmel és boldogsággal. Szilveszterkor Lina összes gyermeke eljött a szüleihez. Segítettek feldíszíteni a karácsonyfát, a lánya pedig segített megteríteni az asztalt, és elmondta, hogy a nyár után esküvőt tervez.
– Nem lett volna szerencse, de a szerencsétlenség segített… végül is igaz a mondás, ilyen lányt kaptam – Lina gyengéden nézett Nikára -, még az apját is a saját költségemen temettem el… – Mindig a normális családokat piszkálják, de az ilyenek felett szemet hunynak… és mi van a késsel… – Elbújt – szakította félbe Lina -, azt hittem, Nika halálra fagy a hidegtől és… – Micsoda sokk! “Nyomoztak Nika apjának meggyilkolása ügyében, az egész környékről jöttek ellenőrök, a gyámhivatalt megbüntették, a kerületi rendőrt kirúgták.”
– És jogosan! Reggel Nika elrohant Lina szobájába, és óvatosan elkezdte ébreszteni: “Anya… Maaam…” Lina ránézett boldog lányára, és mutogatni kezdte neki a Mikulástól kapott ajándékot. “Erre nem volt szükség… már megvan a legjobb ajándék… te vagy az, anyu…” Lina átölelte a lányát, hogy elrejtse a felcsorduló könnyeket. A legidősebb lánya bekiabált az ajtón: – Lányok, mentek reggelizni? És utána a szánkóhoz!” – kiáltotta Nika. Megcsókolta a szüleit, és odaszaladt a húgához.
