Marina fáradt volt. Így van – fáradt, nagybetűvel. A munka itthon van. A munka a karrier. A ranglétrán felfelé haladva nő a fizetésed, de nő a felelősséged és a munkaterhelésed is. Otthon egy perc pihenés sincs. A gyerekek házi feladatának ellenőrzése, főzés, takarítás, mosás. Hétvégén segítek a férjem szüleinek vagy a saját szüleimnek. Aztán ott vannak a nehéz szatyrok a boltból. Marina összeomlott. “Anya, mikor vacsorázunk?” – kérdezte tizennégy éves fia.
“Majd ha befejeztem a főzést.” “Anya, mosnom kell” – mondta tizenhat éves lánya. “A telefont már elintézted, a mosógépet is elintézheted.” “Marina, holnap elmegyünk a szüleimhez segíteni a betakarításban” – mondta a férje, Stepan. “Nélkülem. Fáradt vagyok, ez a szabadnapom! A férfi motyogott valamit, de Marjana nem hallotta, lefeküdt aludni. Férje és gyermekei tiltakozása ellenére… – Maryna, miért nem ébresztettél fel? “A faluba kell mennünk!” – háborodott fel a férje. Nélkülem, fáradt vagyok! A “fáradt” szó melyik részét nem érted?! …
– “Nem akarok több “fáradt”-at hallani!” – mondta Stepan, aki vasárnap este tért vissza – Csak ha te és a gyerekek elintézitek a házimunkát! “A főzésről majd én gondoskodom, rendben!” – válaszolta Marina – “De én dolgozom! És annyit keresek, mint te! A vitából veszekedés lett, a veszekedésből pedig válás. “Gyerekek, apátokkal élhettek.
De ha engem választotok, tudnotok kell, hogy én csak főzni fogok, minden más házimunka a tiétek! A gyerekek az anyjukat választották… Három év telt el. Stepan virággal jött Marinához. – Próbáljuk meg újra. – Miért? – Sajnálom, tévedtem. Ennyi éven át csak téged szerettelek. Nem volt senki más. – Tudom, a gyerekek mondták. – Nos? – Nem fogsz többé a kanapén feküdni! – Egyetértek! – Meggondolom…
